Egyesítő ceremónia 4. rész: fittyet hányva a megszokott szertartás kellékekre
Fittyet hányva a megszokott szertartás kellékekre, és a hagyományokra…
Ha szertartásvezetőként kértek fel az esküvőtökre, akkor számíthattok arra, hogy a történetetek, személyiségetek megismerése után nemcsak a szertartás szövege lesz személyre szabott és különleges, hanem ha nincs konkrét elképzelésetek, akkor egyesítő ceremóniát is fogok ajánlani. Valószínű akkor is ezt teszem majd, ha van elképzelésetek, mert a lehetőségek végtelenek, nem is gondolnátok mennyire! Természetesen a végső választás a tiétek lesz!
A teljesség igénye nélkül, nézzünk is a sok-sok lehetőség közül két példát:
1/
Móni és Bálint egy nagyon vagány páros, akiknek az egyik kedvenc közös időtöltése a vízipipázás közbeni hosszas beszélgetések. Bár félve kérdezték meg, de biztosak voltak abban, hogy szeretnék ezt a kelléket behozni a szertartásukba. Az én feladatom az volt, hogy kitaláljam, hogy lesz ebből egyesítő ceremónia… mondtam már, hogy szeretem a kihívásokat? 😊
Így lett Móni és Bálint örökre elválaszthatatlan. 😊
Kommentben tippelhettek, milyen zene szólt ezekbe n a percekben…
2/
Lili és Márk mélyen magyarság szerető, spirituális beállítottságú, sámánizmus felé is érdeklődő, rendkívül mélyérzésű fiatal szerelmespár. Nem volt konkrét elképzelésük az egyesítő ceremóniájuk kapcsán, de az biztos volt, hogy ezen a vonalon kell elindulnunk, és megterveznünk a ceremóniájukat. Az biztos volt, hogy fogadalmat tesznek egymásnak. A legelső gondolatköröm a tűz és a füst volt, hiszen ezek a sámán szertartásoknak is fontos elemei. Újabb kutatómunka következett. Mivel a szertartást mindenképpen a szabad ég alatt terveztük, így egy tűz szertatást javasoltam. Egy nagy tűztálba a telkükről származó földet raktunk, melynek mélyedésébe egy kis gyújtós került. A papírra vetett fogadalmaikat felolvasás után összetekerték. A tüzet szertartásvezetőként én keltettem életre, ők pedig a lángjával meggyújtották a fogadalmaikat, amik a tálban együtt égtek el. „Mert minden mi nem megfogható, az örök lesz.”
Itt nagyon fontosnak tartom kiemelni azt is, hogy a zenei aláfestés mennyire fontos. Képzeljétek el, amikor ezekben a percekben témához illő zene szól… igazán különleges pillanatokat éltünk át, melyben az égiek is segítségünkre voltak, tökéletes szélcsenddel és napsütéssel.
(Igen, volt „B” terv. Mindig van „B” terv!) 😊
Szeretettel:
Schmitthoffer Tünde
okleveles szertartásvezető